Szimpatikus ez a lehetőség, tetszik. Empatikus a vezetőm, megértő velem. Empatikus, tehát szimpatikus. Hogyan is van ez?
Együtt vagy egymás mellett
Másokhoz való viszonyulásunkat sokszor értékeljük és a beszélgetőpartnerünk vagy a munkatársunk is így tesz. Ha szimpatikusak vagyunk valakinek, akkor kedvel bennünk valamit, valamilyen ösztönös vonzalmat érez irántunk – és ez nem feltétlenül fizikai vonzalom –, egyszerűen szeretne közel lenni hozzánk. A kulcs a szimpátiához a közelség.
Ha valaki empatikusnak tart mindet, akkor közel érez magához, azt érzi, hogy kapcsolódunk hozzá, hogy valamiben hasonlítunk – érzésben, élményben vagy gondolkodásban –, hogy törődünk vele és átéljük, amit ő is. A kulcs az empátiához a közösség.
Közelség és közösség… nagyon közel vannak egymáshoz, érzésben és mélységben mégis elképesztően távol. Pont emiatt keverhetik össze oly sokan a szimpátiát az empátiával.
Empátia, mint szuperképesség
Ha valakit megkérdezünk, mit jelent az empátia valószínűleg rávágja, hogy beleérző képesség. Emiatt pedig sokszor valamilyen nehezen elsajátítható képességnek címkézzük. Jó hír, hogy a kutatók szerint az empátiára mindenki képes, habár eltérő mértékben!
Az empátia tulajdonképpen egy olyan képesség, amely segít megérteni, mi történik a másikkal, hogy mit gondol és mit érez. Abban segít, hogy belehelyezkedjünk a másik helyzetébe, belelépjünk a cipőjébe. Ezáltal megértsük és akár érezzük azt is, amit nem feltétlenül mond ki.
Az empátia nem egyetértés a másikkal, az empátia a másik megélésének, élményének elfogadása.
Az nem empátia, ha valaki
- elsírja magát egy filmen,
- kéretlenül segít,
- meg akar menteni,
- meghallgat, de magáról beszél utána.
Empátia viszont, ha valaki
- csendben és figyelemmel hallgat,
- megért,
- átérzi a helyzetet,
- támogatást nyújt mentálisan és/vagy érzelmileg,
- velünk dolgozik a belső munkában.
Goleman az empátia három szintjét különböztette meg:
1) Kognitív empátia
Ez a gondolati szintű empátia segít minket abban, hogy jobban megértsük a másik nézőpontját. Ilyenkor mentálisan kapcsolódunk a másikhoz és jellemzően racionálisan közelítjük meg a helyzetet. Megértjük, mit gondol, meg tudjuk fogalmazni, mit érez, de nem éljük át ugyanazokat az érzéseket.
A kognitív empátia hasznos lehet tárgyalási helyzetben, konfliktuskezelésnél vagy a meggyőzés során.
2) Emocionális empátia
Az érzelmi empátia révén vagyunk képesek átvenni mások érzéseit, átérezni a velük történteket. Ilyenkor működik a kémia, hiszen nem csak a gondolatait értjük meg a társunknak, hanem az érzelmeit is megéljük, hasonlóan, mint ő.
Veszély: empátiás túlterhelődés! Eláraszthatnak a másik érzései és fennáll a veszélye annak, hogy nem tudunk megfelelően reagálni. Ebben az esetben elengedhetetlen az érzelmi önismeret, hogy felismerjük és kezelni tudjuk ezt az érzelemteli állapotot. Mindez pedig azért fontos, hogy megelőzzük az érzelmi kiégést!
Az érzelmi empátia hasznos lehet bármilyen támogatói helyzetben, visszajelzés adásakor, változásmenedzsment esetén.
3) Szociális empátia
Megértjük, átérezzük a másik helyzetét és megértjük azt is, mit vár tőlünk, illetve képesek vagyunk ennek megfelelően reagálni. Azaz úgy törődünk vele, ahogy neki szüksége van rá. Konkrét lépéseket teszünk azért, hogy segítsünk neki, mégpedig úgy, ahogy ő szeretné.
Ezért is fontos, hogy valóban odafigyeljünk másokra, és ha segíteni szeretnénk, a valós igényekre reagáljunk!
A szociális empátia kiemelt szerepet kaphat a vezetői munkában, az értékelő beszélgetések és a stratégiai tervezés során.
Az empátia segít, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. Betekintést nyújt a másik gondolatvilágába, megmutatja az ő szemszögét is. Jobb megértést tesz lehetővé, jobb beszélgetőtárssá tesz minket. Segítségével biztonságot teremtünk azáltal, hogy feldolgozzuk a másik élményét és úgy adjuk vissza, mintha ketten dolgoztunk volna rajta. A legfontosabbat egy hosszútávú, gyümölcsöző együttműködéshez vagy egy életre szóló barátsághoz!
Ebből is látszik, hogy érdemes dolgozni az empátiás készség fejlesztésén, mert a munkában és a magánéletben is megtérül!