A Walt Disney és a Pixar munkatársai tudnak valamit az emberekről. Mégpedig, hogy mindannyiunkban hasonló érzések élnek és ezek, bárhogy is szeretnénk sokszor elkerülni, meghatározzák a viselkedésünket.
A magyarul Agymanók névre keresztelt animációs film, az egyik kedvencem, amit sokszor oktató jelleggel is használok; mivel nagyon tanulságos az érzelmek működése szempontjából. Már a címe is sokat elmond. Inside Out… kifordítva. Vagy kicsit másképp: ami bent, az kint. Tökéletesen leírja az érzelmek működését.
érzelem – érzés – hangulat
Sok kérdés övezi az érzelmeket, hiszen nehéz definiálni őket. Nehéz megfoghatóvá tenni, de néha még megélni is. Ahhoz, hogy elinduljunk az érzelmek megértése felé, az Amerikai Pszichológiai Társaság szótárát hívtam segítségül. Eszerint:
„Az érzelem tapasztalati, viselkedéses és fiziológiai elemeket tartalmazó komplex reakciómintázat, amely révén a személy igyekszik megküzdeni a számára jelentős dolgokkal, eseményekkel.”
Hogy jobban megértsük a definíciót, nézzük meg, mit jelent a harag esetében.
Történik valami, ami felbosszant. A testem reagál, felmegy a pulzusom, kipirul az arcom, megfeszülnek az izmaim és „felforr az agyvizem”. Végül felhorkanok, esetleg az asztalra csapok.
Valahogy így néz ki leegyszerűsítve: Tapasztaltam valamit, ez testi reakciót váltott ki belőlem és megjelent a viselkedésemben is.
Tulajdonképpen láncreakcióban működnek az érzelmeink és mi magunk is. Amikor történik valami a külvilágban, az ingerként hat ránk és gondolatokat, érzéseket és viselkedéses választ generál bennünk. Ahogy kifejezzük őket, az hatással lesz a környezetünkre, ami pedig újra visszahat ránk.
Az érzelmeket fontos megkülönböztetnünk az érzésektől és a hangulattól.
A hangulat alacsonyabb intenzitású, adott ideig tartó állapot, amelynél általában nem beazonosítható a kiváltó ok. Az érzelmek esetében viszont mindig azonosítani tudjuk a kiváltó ingert.
Az érzések megjelenhetnek szimplán fizikailag, például, hogy fázunk vagy fájdalmat érzünk, vagy szubjektív tapasztalatként. Az érzésekhez jellemzően kognitív értékelés társul. Ha érzékelünk valamit, akkor automatikusan döntünk arról, hogy az kellemes vagy kellemetlen. Az érzelmektől leginkább abban különböznek, hogy az érzések szubjektívek – mindig az átélő értékelésétől függenek –, viszont függetlenek lehetnek a kiváltó ingertől, és elsősorban mentálisan reprezentálódnak.
Vegyük elő újra a haragot és nézzük meg a fogalmak közötti különbségeket egy példán.
Veszítettünk kártyában. Előttünk rakta le valaki a lapjait és egyből befejezte a kört. A következő körben mi is le akartunk pakolni, de így már nem tudunk. Elönt bennünket a harag és az asztalra csapunk. „Többet nem játszom” – hangzik és felállunk az asztaltól. A konyhában duzzogva készítjük el a vacsorát és csak bekapkodjuk a falatokat.
A vereség elindította bennünk az érzelmi reakciót, haragot éltünk át. Majd az este további részére a harag érzését visszük tovább picit megszelídítve, a fiziológiai hatásokat csökkentve. Ha egy hasonló széria sokáig fennáll, akkor rányomhatja a bélyeget az általános hangulatunkra is.
Univerzális és kevert érzelmek
Ahány megközelítése van az érzelmeknek, majdnem annyi elképzelés van arról, hogy melyek az alapérzelmek. Általánosságban a Paul Ekman által leírt 6 alapérzelemből szoktak kiindulni a kutatók. Ekman európai és új-guineai emberek arckifejezését vizsgálta és arra lett figyelmes, hogy kultúrától függetlenül az emberek hasonlóan fejezik ki az érzéseiket és felismerik a másik kultúrából származók arckifejezését is.
Vizsgálatai során később az öröm, harag, meglepetés, undor, szomorúság és félelem mellé a megvetés is kapcsolódott. No, de hogyan ismerhetjük fel az univerzális érzelmeket?
- Ha valaki felhúzza az orrát és a felső fogsorát, elkeskenyedik a szeme és fintorog, akkor undort láthatunk rajta.
- Ha összehúzza a szemhéját, szemöldökeit, ráncolja a homlokát és a szemöldökei között két párhuzamos jelenik meg, akkor bizony haragos.
- Ha lefelé biggyeszti az ajkait, a szemöldökei közelítenek egymáshoz és a szeme szomorúan csillan, akkor egyértelműen elszomorodott az illető.
- Ha mosolyog, akkor valóban boldog? Nem biztos. Boldogságra akkor következtethetünk, ha a mosolyon túl mindkét orcája felfelé mozdul és a szeme körül megjelennek a nevetőráncok. Ilyenkor mosolyog őszintén.
- Ha valakinek hirtelen megugrik a szemöldöke és tágra nyitja a szemét, a szemöldöke pedig viszonylag egyenesen emelkedett a magasba, akkor az illető megijedt és fél. Ha a szemöldöke ilyenkor felfelé ível és ráadásul eltátja a száját is, akkor viszont meglepődött.
- Ha pedig érdektelenül egyik oldalra húzza a száját, az megvetést jelent.
Néhány évvel később, Robert Plutchik azt a célt tűzte ki, hogy az érzelmek evolúciós fejlődését és jellemzőit leíró többdimenziós modellt alkosson. A modellt 8 alapérzelemre építette: öröm, bizalom, félelem, meglepődés, szomorúság, undor, harag és várakozás. Ezek az elsődleges érzelmek különböző intenzitással jelenhetnek meg, sőt többféle módon kapcsolódnak egymáshoz. Ellentétpárokként és kevert érzelmekként. Az ellentétpárokat viszonylag egyszerű beazonosítani: öröm – szomorúság, bizalom – undor, félelem – harag, meglepetés –várakozás.
A kevert érzelmek egyszerre több alapérzelmet is magukba foglalnak. Ezért nehezebb néha leírni őket vagy a kiváltó okot megtalálni. Kevert érzelmek például a szerelem vagy a bűntudat. Előbbi az öröm és a bizalom révén jön létre. Utóbbi a szomorúság és undor keveréke.
Érzelem, érzés vagy hangulat. Elsődleges és kevert érzelmek. Eltérő intenzitások. Kiváltó ingerek és válaszreakciók. Néhány gondolat, amivel foglalkoztunk ebben a bejegyzésben.
Úgy tűnik, nem egyszerű eligazodni az érzelmek világában. Viszont nem lehetetlen! Csak egy kis gyakorlásra és néhány támpontra van szükség.
Néhány kérdés, hogy könnyebb legyen elindulni egy-egy helyzetben:
Mi történt pontosan?
Mit érzek a testemben?
Mire reagálok valójában és hogyan?
Hogyan tudok legközelebb másképp reagálni?
Csak lépésről lépésre, egyszerre egy helyzetben!